2013. október 1., kedd

Mi minden lehetetlen

Az egyik házi feladat az volt, hogy Tatár Sándor Mi minden lehetetlen... című verséhez hasonlót írjunk, de én ettől megint eltértem és mondhatjuk, a fordítottját csináltam meg.

Nem lennék tiszavirág életű növény,
még akkor sem, ha ott lebegne előttem
a tavaszi újjáéledés reménye;
s nem lennék zsebkendő, mely magába szívja az emberi gennyet,
sem olyan ház, mely nem nyújt menedéket.
Nem szeretnék átlátszó üveg lenni, 
melyen elég keresztül nézni, hogy megismerd titkait,
és nem lennék vonatkerék, mely szenvtelenül átgázol bárkin.
Istenem! Miért kellene másnak lennem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése