Jelentés a boldogságról

A feladat egy szerelmes vers megírása volt úgy, hogy valamilyen módon távolságot tartunk alanyától (így nem lesz giccses). A követendő példa Oravecz Imre Jelentés a boldogságról című verse volt.

„Nem illetek össze”, ezt mindig megállapítják

Igen, már két és fél éve mondják, hogy:

túlsúlyos és cigizik,

aztán negyven évesen meghal,

te pedig magadra maradsz

(ha mázlid van, mert ha nem,
ott leszel három gyerekkel),
vagy ha nem, akkor majd egész életedben ápolhatod.

Mondjuk azt a csípős humorát bírom,

de mit kezdesz majd a korkülönbséggel,
mikor ő 88, te meg 80 leszel?

Na és a szex? Hogyan lehet? Egyáltalán csináljátok?
Mi van a szabadidővel? Néha kirándultok?

Mert te tudom, hogy szeretsz, de ő kimozdul néha?

Nem otthon maradós, vagy lusta?

Na és nem érzed úgy, hogy téged
nem szeret annyira, mint a számítógépet?

Mert mondtad ám, hogy sok időt tölt

az izé előtt… hogy is hívják ezt?

Megvan: az Internet.

Persze kedves és udvarias fiú ő,
de nem valami menő.
Látod azt a sportos, kigyúrt srácot?

Na, ilyen kellene neked.
Mindjárt ide is hívom, jó fej, ismerem,
Nyugodtan beszélgess el vele…

Ez megy már két és fél éve.

Meghallgatom a kételkedő szavakat,
majd elnézően megvonom a vállamat.